Tudnivalók

A blog 2018. 05. 06-án jött létre, majd még aznap a design-ja el is készült. A blog teljes mértékben saját alapanyagot tartalmaz, ezért bármit lopni, vagy engedély nélkül elvinni és sokszorosítani szigorúan tilos. Minden, amit a blogon sajátomnak nyilvánítok, az bizony a saját két kezem munkája is, szóval a blog szerkesztőjének (Nadin) engedélye nélkül elvinni szintén tiltott. Amennyiben ez mégis megtörténik, az jogi sértésnek minősíthető, és az büntetést von maga után. A szerző írásbeli engedélye után az itt található anyagok elvihetőek, másolhatóak kizárólag saját célra, forrással megjelölt anyagként! A blog kritizálása egészen addig rendben van, ameddig kultúrált hangnemben folyik. 
Egy minden lében kanál lány blogjára tévedtél amúgy, aki a bogjai félbehagyásáról híres, és a többi rossz tulajdonsága között ez az egyik legrosszabb.
A szerzői jogokat fenntartja a(z) Nadin's Critiques.

Általános tudnivalók a blogról:



A blog hatósugara:

  • blogkritikák írása
  • bármilyen témájú cikkek írása
  • könyvborítók készítése blogokhoz
Amikhez idő közben kapok kedvet, azok természetesen kikerülnek a blogra.

A blog designja és címe:

Cím: Nos, hát csak úgy jött. Igazándiból a címen egyáltalán nem agyaltam, beírtam a fordítóba, hogy nadin kritikák, és ez lett. Egyszerű, és még jól is hangzik, szóval erről ennyit.
Design: Szintén csak úgy jött. Úgy voltam vele, hogy régen kódoltam már, és fel kellene frissíteni a tudásomat. Ami azt illeti, a fejléctől a blog legalsó szegletéig minden a saját kezem munkája, és büszkén tekintek rá a dizájnra. Mivel ez a blog első dizájnja, így úgy gondolom, hogy nem túl hamar fogom lecserélni. 


Általános tudnivalók rólam:

Hol is kezdjem? Megvan. Utálok bemutatkozni. Nem azért mert csak úgy alapjáraton nem szeretek, hanem azért, mert egyszerűen soha nem sikerül az a tökéletes bemutatkozás, amit én elvárok magamtól. Eddig akárhányszor is próbáltam, mindig kínos kudarc lett a vége, ha pár mondatban kellett összefoglalnom magamról néhány tulajdonságot, és kifejezetten gyűlölöm, ha siettetnek valaminek a befejezésével, hisz egy ember nem lehet pár sor után megismerni, legalábbis ez az én véleményem.
Kezdeném azzal, ami a legjobban megy: a blogok félbehagyása. Az előző bekezdésben említettem a sürgetést, na épp ezért hagyom folyamatosan félbe a már jó ideje elindított oldalaimat. Ha kések valamivel annak két, azaz kettő oka lehet: 1. nem érek rá; 2. túl lusta vagyok leülni a laptopomhoz. Egyik eset sem olyan, hogy a sürgetéssel, piszkálódással gyorsabb munkára tudnál bírni. Majd ha lesz kedvem, neki állok. Anata wa?
Az egyik rám ragadt furcsa szokásom viszonyt kénytelen leszel elviselni, hogyha tényleg tetszik a blogom. Wakarimasu ka? Rendben.
2001. április 5-én születtem, és a Nadin, mostmár talán Magyarországon is anyakönyvezhető nevet adtam magamnak a blogger világban pár hónappal ezelőtt. Előtte pedig voltam Sandra, Nicolette és a többi, viszont ebben a névben találtam meg igazán magamat, mivel az én nevem is N betűvel kezdődik. Illetve annyira hozzászoktam ehhez a névhez, hogy már lassan a füzeteimre is ezt a nevet írom rá. A barátaimról meg inkább ne is beszéljünk, hisz szinte mindenki Nadinnak hív. Előzetes négy év angol nyelv tanulással bekerültem egy szakközépiskolába, ahol jelenleg utolsó éves vagyok bolti eladó szakmán.
Ami azt illeti, én mindent szeretek. Legyen az akár könyv, film, kaja, vagy innivaló. A kedvenceimet ennél fogva pedig fel sem tudnám sorolni maradéktalanul, hisz valamivel mindig bővülne a listám. Mindenből legalább tizenegymilliárd kedvencem van, és igen, ez is az egyik hibám. Túl sok mindent szeretek. Anatahadare o kidzukatte imasu ka?
Na, és hogy mi lesz szegény fejemmel az iskola után, ha meg nem bukok a vizsgán? Fogalmam sincs igazándiból. Ha jobban bele gondolok, jól jönne egy boltvezetői képzés, hogy minél feljebb jussak az életben. Viszont mostanában valahogy rám jöttek a humán görcsök: már csak a művészetről - tegyük itt most szóvá a rajzot, amiben amúgy is jó vagyok - van szó, már attól lázba jövök. Egy kicsi apró vonalból ki tudok hozni valami igen sokat mondó alkotást. Aztán úgy isten igazából a rajzoláson kívül semmihez sincs egy hangyányi eszem sem. Illetve gondolkodtam mára grafikusi pályán is, mert a régi rajztanárom általánosban egyfolytában azzal csesztetett, hogy menjek grafikusnak. De nem érné meg az én véleményem szerint, hisz egyre jobban elhanyagolom és mostanság már szinte semmi kedvem rajzolni, inkább rajzolás helyett fotózok, vagy szerkesztek/kódolok/írok. Viszont mindenből van bennem egy kicsi, és mindent teljes erőbedobással csinálok, ameddig meg nem unom. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése